Bepatrolozva

Van ugye a jótékony homály (továbbiakban j.h.). Aki még nem tapasztalta, az nem tudja, nem érti, hogy ha eljön, akkor miért éppen akkor jön, és egyáltalán. Mi a f*szomnak jön? És ménem megy már, ha jött és eleget időzött? Jótékony. Persze. Úgy jótékony, mint a vérszívó parazita, ha vesszük a reciprokát. Ez a j.h. engem se bírt kikerülni, ha már egyszer megkörnyékezett. Rátelepedett az agyamra, lekötötte szabad vegyérték-elektronjaimat, minimálisra redukáltatta velem a nyári élménybeszámolóim közérthető, de legalábbis blogra érdemes sorait. Nullára, pontosabban. Azért érzek abban valami negédes romantikát, hogy nem egy szokásos kifogást rángatok elő, hanem a j.h.-ra kenem az egészet.

Sokkal szarabbul érezném magam a bőrömben, ha sistiri nem olyan és nem az lenne, mint amilyen és ami. Mert ő az én szememben ötletes, eredeti, szórakoztató, vicces, talpra esett, merész, kitartó, agyafúrt személyiség, aki tényleg arra termett, hogy olyan kalandok részese legyen, mint az a vállalkozás, ami miatt életre hívtuk – többek között – ezt a blogot/honlapot is. Az ő töretlen lelkesedése a megfelelő merítési lehetőség a tunyaság leküzdésére, már ha Budapestről, de még inkább Bamakóról van szó.

A töretlen lelkesedés pedig megkapta méltó párját, ami végre eszközként, az első és mindenek elé kívánkozó eszközként érdemel említést: AZ AUTÓT. A TEREPJÁRÓT. Ami elvisz minket Bamakoba Zuglóból, Óbudáról, vagy akár Kisvárdáról is, ha úgy hozza úri kedvünk. A neve pedig: NISSAN PATROL. 21 éves, csajozós típus, politikai szempontból érintettebbeknek álljon itt az igazás releváns hívószó: böszme nagy. Ránézésre is olyan hatást kelt, ami hétköznapi blogolvasónak nem adatik meg, igen, TÉNYLEG ÁTMEGY mindenen, KIBÍR mindent, FELMEGY ott is, ahova mérnökök liftet terveznének (ha nem kunsági homokból lenne az az irtózatos magasság) és LEJÖN onnan is, ahonnan amúgy komolyan le is jött, csak hogy a poén, a hidegrázós poén az, hogy lejött és a domb alján mégsem állt bele orral a laza homokba, csak légiesen kirobbant belőle. Képzeljetek el egy szumóbajnokot, amint a térdig vízben álló rizsföldön megpróbál nem elsüllyedni. A MI PATROLUNK is ennyire lehetett könnyű helyzetben a próbaút során, de a légies jelző elvitathatatlan tőle!

M E G V E T T Ü K tehát ezt a terepjárót, és most már rajtunk a sor, hogy be is indítsuk. És leműszakiztassuk. És az iszonyat méretű, szponzormatricákért kiáltó kasztnit fellogozzuk. Hogy zöldre fessük a motorháztetejét, hálót feszítsünk ki felette és pingpongozzunk rajta, mert azon azt is lehet, akkora. Áááá, nem lehet. Szavakkal elmesélni képtelenség – ezért megnézni egyszerűen muszáj:

Szponzorfilm? Támadás!

Üdv, a funkymaffia.-