mekeneki makákó

ugyan a verseny útvonala Kamerunt nem érinti, de Afrika nem csupán egy rohadt nagy földrész, vagymi, hanem meggyőződésem, hogy tök vicces hely. a mihez képest most nem firtatnám. a lényeg, hogy vicces. na jó. ha a szavannák, fekete nők között elkap a malária (ínyenceknek: váltóláz), vagy az alvajárásban hívők örömére megszáll a cecelegyek (ejtsd helyesen: csecselegyek - forrás: Bíró (ejtsd: bivó) 'sakknagymester, lövészdandártábornok, földrajztanár úr) hada, akkor nem mindenkinek az jut az eszébe, hogy vicc áldozata lett. kivéve az alvajárók örömét, ugye. Kamerun ugyanis egy szempontból mindenképpen mókás: elegendő a futball-válogatottjukra gondolni, amely oly dicső tettet hajtott végre 1990-ben az olaszhonban rendezett foci-vébén, hogy jó sokáig jutott el. csucsi pajtásom biztosan tudja is, hogy egészen pontosan meddig - nagy kedvence volt neki akkoriban a kameruni csodacsapat, élén Mekenekivel (kameruniul: Makanaky), az egyik oroszlántestű aranylábúval.



kissé megidézem vala a tizenéves korszakunk szotyizós, csajozós nyarait, amikor gombfoci-bajnokságban igyekeztünk imádott válogatottunk szövetségi kapitányaként véghez vinni mindazt, amit akkor tettünk volna, ha Maradonának születünk, de Kisvárdán azt mondjuk nehéz lett volna. szóval te Mekeneki gyerek, k***a vicces neved van, hallod-e!? a történeti hőség kedvéért: én az akkori angol válogatott vezíre voltam, megannyi zajos gombfocisikert berámolva a dicső almanachokba.



a makákóról pedig annyit, hogy létezik előfordulását tekintve jávai (macaca fascicuralis), japán (macaca fuscata), kft-s (macaca laárbornai), de Afrikában eddig nem bukkantak a nyomára, hiába van dalba foglalva a nevük. ami olyannyira mókásan hangzik, hogy már-már mekeneki magasságokba repíti a képzeletet.



nem. nem azért firkásztam fociról, majmokról, mert ne lehetne mit írni a felkészülésünkkel kapcsolatosan. viszont az alkotói szabadság, ugye. ha már ki vagyok eresztve blogosdit játszani, ugye. szemgolyóitokat és az olvasásért felelős agyi központotokat kisajátítva kényemnek, kedvemnek, naugye.
hétfőn késő este azabizonyos paraszthajszál választott el bennünket attól, hogy projektoros tévével, kanapéval fizessünk egy autóért, aminek 3 betűből áll a neve, és bömösnek illik csúfolni, ha utáljuk. de mi nem csúfolni akartuk volna, hanem megvenni. mégsem vettük meg. hogy miért? a nagy budapessi autószemléről készült filmanyagból rövidesen kiderül. ellenben lebeszélnék mindenkit arról, hogy az igencsak jól csengő funkymaffia.hu domaint magáévá tegye, késő. a regisztrálási folyamat már javában zajlik, innentől nagy feladat hárul atobácsira, hogy olyan is legyen ez a honlap, mint amilyennek akarjuk, és egy kicsit olyan is, amilyennek ti akarjátok.
hétvégére terveink közt szerepel egy, az idei BB versenyt megjárt - és sikerrel abszolvált - csapattal való találkozás, előre ki nem tervelt, spontán sörözés keretében. a beszámoló természetesen rögzítésre kerül. lesz ám itten interjú agyba meg főbe mekeneki makákó!

hiányzunk, ha nem írunk? na azé.

üdv, a funkymaffia.-